Igent mondtam a meghívására. De még mielőtt a mókusok elé vetnétek, mint morálisan elbukottat, közlöm, hogy ez az igen valójában egy hatalmas NEM! Csak az időbeliségét késleltetem. – Te most komolyan képes vagy energiákat fektetni ebbe? Miért pont neked kell megtanítanod…

Ki nem állhatom a hétfőt. Péntek estétől vasárnapig olyan elementáris erővel vagyok képes kikapcsolni a munkahelyi történéseket, hogy amikor hétfő reggel belépek a csupa üveg irodaházba, úgy érzem, mindent újra kell tanulnom, méghozzá fénysebességgel. Szerintem, óriási…

Fejfájással, aszpirinnel és vitamin koktélokkal. (Miért nem bírom már megtanulni, hogy mennyi az annyi?) Nem elég, hogy kilátástalannak tűnő fizikai szenvedésben leledzek, az agyam is folyton a történteken kattog. A beszélgetésünk részletei jutnak az eszembe, és persze Nándi…

A tegnap este a veszteségeké volt. A fejemé, és a cipősarkamé. Ha jól belegondolok, nem is tudom, melyiket könyveljem el nagyobbnak. A cipő a sarkával együtt a kedvencem volt, amíg a jól sikerült este végeztével, és számolatlan pohár pezsgőtől vezérelve (belátom, a számolás…