Egy álom kigyúrt pasik között vörös fejjel izzadni, mégis időnként lekényszerítem magam a közeli fitneszterembe. Mátét nem volt nehéz kiszúrnom, akkora súlyokat emelgetett, hogy folyton csak arra tudtam gondolni, milyen lehet köldöktől combközépig. Úgy értem, biztos, hogy lilás színben pompázik a megerőltetéstől kialakuló spontán véraláfutásoktól. Azt nem tudom, ő min morfondírozhatott velem kapcsolatban a megismerkedésünk előtt (mert például igazán elgondolkodtató a hátsóm mérete, nem beszélve a tudományos értekezést is megérő vádlivastagságomról), ám, hogy a „bemutatkozásomról” mit gondolhatott, azt sejtem. Ugyanis zuhanyozás címén simán bevonultam a férfi zuhanyzóba, ő meg éppen ki a zuhany alól. Úgy iszkoltam kifelé, mint a lökhajtásos vetési lúd, miközben azért nyugtáztam magamban, hogy mégsem erőltette túl magát a súlyzókkal. Később megkérdezte meghívhat-e egy laza ebédre, persze szigorúan felöltözve.
Mátéval rengeteget lehet nevetni, jó humora van, és mindig jó kedvű. Viszont aggodalommal tölt el a gyanú, hogy az észbeli képességei fényévekre vannak az elvárhatótól. Ezt egyébként viszonylag jól leplezi, bár rövid ismeretségünk alatt volt néhány meghökkentő megnyilvánulása, ami korántsem tűnt viccnek. A moziban egy reklám kapcsán például megkérdezte, hogy mi az a pH, aztán a zöldségesnél meglátott Irsai Olivér szőlőn elmélázva tudatta, hogy eddig azt hitte, ilyen névvel csak bor létezik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.