Valahogy nem hiszek a „na majd én bemutatlak valakinek” szituk sikerében, és nem értem, Viki mitől olyan biztos abban, hogy a barátja meg én jó párosítás lennénk. A hitetlenségem megerősítést nyer, amikor a találkozó helyszínéül szolgáló pub bejáratánál összefutunk a fickóval, akinek Viki be is mutat. Na, ne. A pasi ultra gáz. Az én uszkár frizurám kifejezetten versenyképes az ő Gyűrűk Ura Szméagol imitációjához képest. Rögtön a feleségéről kezd el beszélni, mire kikerekedett szemekkel bámulok Vikire. Ez most mi? Mert az egy dolog, hogy van, akit (feltehetően tudatmódosítókkal) rá tudott venni, hogy hozzá menjen, de az már sok, hogy még egy szeretői státuszt is meghirdetett, amire én lennék kiszemelve. A megdöbbenésem lassan, de biztosan csap át méregbe, miközben vigyorogva közli azt is, hogy a felesége a negyedik hónapban van. Én meg a plafonon, úgyhogy ki is bukik belőlem: - Igazán? És akkor hogyan is képzeled ezt az édes hármast?! Erre az összes sárga fogát rám villantja: - Hármas? Talán inkább négyes!

Na, itt végleg szakad a cérna és már borítanám az asztalt, de a sorsdöntő pillanatban egy ismeretlen pasi áll meg előttünk: - Bocs a késésért, de a kutyámmal volt egy kis gond.

A következő tíz percben minden lényeges információ birtokomba kerül. A kutyás pasi Balázs, őt akarta Viki bemutatni, mielőtt Szméagollal összefutottunk.

És Balázs baromira bejön. Uszkárja van, így remélem, én is neki.

Ja, és a sárgafogúnak meg a nejének ikrei lesznek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.