Egy percig sem maradok itt, nem fogok Danival meg az újdonsült nőjével egy helyen wellnessezni. Előkapom a bőröndömet és villámgyorsan elkezdek pakolni, amikor kopogtatnak a szobám ajtaján. A tulaj jóképű fia áll az ajtóban, kezében tiszta törölközőkkel.  Kissé ijedten mered rám, valószínűleg nem látott még senkit kozmetikai kezelés félkész állapotában. Minden bizonnyal elfuserált Elvis Presley frizurám van, és az arcomról zöld pakolás darabok lógnak. Látja, hogy valami nagyon nincs rendben (a külsőmet leszámítva), meg is kérdezi tudna-e segíteni valamiben. Na, ezt nem kéne, mert abban a pillanatban elkezdek bőgni, mint a vadszamár.

A srác vállára ontom a könnyeimet, ami a zöldes krém maradványokkal vegyülve érdekes nyomokat hagy az ingén. Őt viszont egy cseppet sem zavarja, hogy összetaknyolom.

Az elkövetkező órában megtudom, hogy ő is nemrégen lett szingli, egy ötéves kapcsolatot tudva maga mögött. Az ünnepeket meg úgy éli túl, hogy folyamatosan dolgozik, és igyekszik minél kevesebbet agyalni a történteken.

A srác értelmes, meg helyes is, mi több meghív a szállodán kívül egy italra.

Hát jó. Majd holnap csomagolok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.