Szép kis szálloda. Medence, szauna, hangulatos étterem, meg minden, ami feledhetővé teheti az évemet. Már ha a barátaimmal élvezhetném mindezt. Ehelyett egy kedves, de korántsem nekem való társasággal fogom szétunni magam. Értem én, hogy Anyuék jót akartak, ezért szerveztek be engem is a baráti csapatukba. Meglepetésnek szánták, én meg jól meglepődtem és elmentem velük. Így aztán a szüleimmel és a velük egykorú két házaspárral töltöm az ünnepek hetét, és persze a szálloda többi vendégével, akiknek az átlagéletkora úgy hatvan év lehet.  

A program lenyűgöző: délelőtt heverészés a medencénél, ebéd után rövid pihenés a szobáinkban, délután újabb heverés ott, ahol délelőtt, majd közvetlenül vacsi után a napi fáradalmak kipihenése reggelig. Persze lenne még választásom mondjuk, esténként támaszthatnám a bárpultot és kezdhetnék az egyik fickósabb öregúrral, aki legalább este tízig kibírja ébren.

Az első és valószínűleg egyetlen fénypontja ennek a remek programnak az első este, amikor az igazán figyelemreméltó adottsággal rendelkező felszolgáló srác elém rak egy gyönyörű fagylalt kelyhet a ház ajándékaként. Gondolom a ház legfiatalabbjaként érdemeltem ki.

Remélem, minden este egy ilyen adaggal díjazzák a koromat, és ütős kis ismeretterjesztő anyagot hozhatok össze arról, hogyan legyünk néhány nap alatt tíz kilóval nehezebbek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.