A sokcsillagos innsbrucki szálloda portása illedelmes vigyorral az arcán közli, miszerint Fräulein Farkas és Herr Dani várhatóan csak délután érkezik vissza. Fräulein Farkas, azaz Farkas Judit Dani asszisztense, akihez sokkal inkább passzolna a Hiéna vezetéknév. Köztudott, hogy előszeretettel megy rá a cég kapcsolatban lévő férfi munkatársaira, zseniális szimattal cserkészve be a vigaszt kereső hímeket, akik végül a vállán sírják el bánatukat. Persze a válla csak előjáték. Eddig két kapcsolatot sikerült robbantania, a bőre vastagságát pedig jól példázza, hogy míg a botrányt követően mindkét pasi megvált a cégtől, Hiéna Juci megtartotta az ő kis vadászmezejét. De esküszöm, az örök vadászmezőkre kap jegyet tőlem, ha Danival kezd. E terv kidolgozására legalkalmasabb helyszín a szálloda bárja, ahol gin tonickal gyúrok a sötét jövőre. Két kör után jobbnak látom a friss levegőn való tervezgetést, ezért kisétálok a szálloda hatalmas kertjébe, és simán elalszom az egyik padon.

Amikor magamhoz térek, egy levélkét találok a táskámra ragasztva, Dani kézírásával:

„Helló Csipkerózsika, örülök, hogy végre felébredtél! A gyűrűdet becseréltem egy professzionális turmixgépre, a 227-es szobában könyöröghetsz érte. J”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.