Vikivel és a szintén vizslájával, kutyasétáltatás közben ismerkedtünk meg. Jókedvű és optimista, ami bizonyos helyzetekben életmentő számomra, kivéve, hogy mostanában „kell egy pasi” szindrómája van (pontosabban „kell nekem egy és neked egy”).

Kitartóan nyaggat, így elmegyek vele egy partira, ahol hozzánk csapódik két srác. Helyesek és kábé egy tízessel fiatalabbak. Viki szerint az utóbbi nem probléma, mert nem feleségül kértek, és egyébként is ebben a korban még nevelhetőek. Valóban megnyugtató, hogy már szobatiszták, örömömben nőiesen és gyors egymásutánban be is dobok két vodkát, és az egyéjszakás kalandtól mi bajom lehet kérdését hamar negligálom. Ennek eredményeként a szoknyámmal a nyakamban motorozom végig a várost, egy lepukkant lakásban kötök ki, ahol egy fiúkommuna távol lévő tagjainak jól felismerhető nyomai közt feszengek, míg Geri (az egyik helyes férfikezdemény) alkoholféleség után kutat. Nekem meg fogalmam sincs, mit keresek ebben a helyzetben, azt viszont igen, hogy nem itt, és nem most fogok ezen gondolkodni, úgyhogy lelépek. Bocs, Geri.

Másnap Viki kaján vigyort csatol az éjszakám milyenségét firtató kérdéséhez. (Ő kanyar nélkül hazament, mert a másik srác a szesztől legyőzetve még a partin bealudt.)

Töredelmesen bevallom neki, hogy elmenekültem, de alig hallgat végig, és letolás helyett közli: be akar mutatni valakinek.

Istenem, add, hogy a nagyijának!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.