Először is itt van nekem Dénes. Okos, mint a nap és külsőre is rendben van. Egy továbbképzésen ismerkedtem meg vele. Már az elején feldühített azzal, hogy mindent tudott, okos tojásnak gondoltam, és fel nem foghattam, mit akar még magán tovább képezni. Aztán meghívott egy kávéra, és kiderült, hogy mégsem tud mindent, így például gőze sincs arról, hogyan kell udvarolni. Gondolom, ráébredve e hiányosságára igyekezett képezni magát, bár elképzelésem sincs, honnan szedte az ötletet, hogy az sms-eiben „éjszakát bevilágító teliholdnak” nevezzen, magát pedig „romantikus Micimackónak”. Nem mondom, hogy nem vert ki a víz, de örültem, hogy legalább a dögös hamvas maki és a szexi kandisznó kombótól megkímélt. A programok kitalálásában is verte minden eddigi tapasztalatomat, a csúcs az volt, amikor elvitt egy tőkeexport konferenciára, ahol minden összpontosításom ellenére kizárólag a kávészünetre való felhívást értettem meg. Amikor aztán legközelebb egy, a szakképzési hozzájárulás lehetőségeit és dokumentálását taglaló szimpóziumra invitált, határozottan nem értem rá, amikor is észbe kapott és elvitt inkább moziba. Egy mohakertészetről szóló dokumentumfilmre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.