A nagy tervem az, hogy a hétvégére kivonom magam a forgalomból, gondolkodni fogok, és hétfő reggel a megoldásra ébredek. Közben takarítok, az tuti lefáraszt, és bevonzza a jó gondolatokat.

Már órák óta suvickolom a lakást, amikor furcsa hangokat hallok a konyhából. A mosogatóból felbugyborékoló barnás lé minden bizonnyal dugulást jelez. No para, meg tudom oldani: internet, google, dugulás elhárítás házilag. Aha, egyértelmű. Felhívok egy vízvezeték szerelőt.

A szaki látszólag próbálja elhárítani a dugulásomat, de be nem áll a szája. Röpke tíz perc, és vázolja a teljes családfáját, megtudom hova jár horgászni, hol van telke, mind a három unokája nevét, súlyát, magasságát és szobatisztaságuk időpontját. Titkon remélem, legalább a sajátjától megkímél.

Már két órája rongál, és kezdek gyanút fogni, hogy Mekk Elekkel jobban jártam volna. A személyét érintő kéretlen beszámolót követően, legnagyobb döbbenetemre arról kezd faggatni, hogy most milyen fúrót, csőtisztító spirált, tölcsérfejet használjon, és nem érti meg, hogy gőzöm sincs, miről hablatyol, pedig kínomban a telefonos segítséget is felajánlom.

Közel négy órás kvízünk után a felejthetetlen látogatásért cserébe benyög egy szemérmetlenül magas összeget. Ebben bezzeg határozott, úgyhogy az utolsó kérdés az enyém: - Forintban vagy zimbabwei dollárban?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.