Reggel a főnököm telefonál, hogy ő zárja a kiállítást, délre itt van, úgyhogy az esti géppel jöhetek haza. A tervezettnél két nappal korábban. El sem hiszem, hogy ilyen szerencsém van a szerencsétlenségben, nem is szólok Balázsnak, inkább meglepem az gerlepárt. Merthogy száz százalékig biztos vagyok benne, hogy kavarnak a hátam mögött. A repülőn az összes lehetséges forgatókönyvet lejátszom: hogyan fogok rájuk rontani, mit fognak mondani, én hogyan fogok viselkedni. Már amennyiben a viselkedés kategóriába belefér, hogy kinyírom mind a kettőt.

Az első utam Balázshoz vezet, de láthatóan nincs otthon, úgyhogy irány Viki. Csak ott lehetnek.

Ráfekszem a csengőre. Viki áll az ajtóban egy pofátlanul szexi alsóneműben, és a zavartságtól vörös fejjel nyögi ki: - Hát te hogy kerülsz ide?

- Balázs? – válasz helyett ennyire futja az idegtől.

- Utánad ment Barcelonába, hogy meglepjen egy…. – a többit már nem hallom, mert csak a fürdőszobából kihallatszó zajokra tudok koncentrálni. Már rontanék is be, amikor legnagyobb döbbenetemre Geri lép ki onnan egy derekára csavart törülközőben, Viki pedig gyorsan a fülembe súgja: - Hát nem édes? …Ugye nincs harag, hogy nyúltam a pasit?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.