Az ajtómban Peti áll, egy üveg borral. Magamban azt kívánom, bárcsak helyette a kellőképpen ellenszenves szomszéd srác tört volna rám, aki eltökélten hiszi, hogy ő az igazi főnyeremény számomra. Minden alkalommal, amikor összefutunk, áthív magához, hogy megnézzem a kedvenc filmjét. Mert szerinte az mindent elmond róla. (Részemről viszont elég annyit, hogy a kedvenc filmje a Rambo. A negyedikig bezárólag.)

Peti már a kanapémon ül, dugóhúzót és poharakat kér. Mindig is lenyűgözött a határozottsága. Csakúgy mint az esze, a logikája és a nyugalma. Biztonságot adott, hogy egy olyan férfi mellett lehetek, aki megoldja a megoldhatatlannak látszót, nem görcsöl, nem problémázik, egyszerűen teszi, amit jónak lát. És a tetejébe még jól is néz ki.

Kezdetben fogalmam sincs miről beszél, mert egyfolytában régi dolgok villannak be abból az időből, amikor még együtt voltunk. Aztán bekapcsolódok és kifejezetten kezdem élvezni a jelenlétét. A mostani helyzetről, a kettőnk dolgáról szó sem esik.

A második üveg bor és ezzel arányosan a gátlások kivégzésével az ágyban végzünk.

Reggel előbb ébredek. Nézem a mellettem szunyókáló férfit és biztonságban érzem magam. Mert nincs bennem már kérdés. Pontosan tudom, mit akarok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.