Tibivel egy hangulatos kis bárban ülünk, a kezdeti feszengést helyből két tequilával oldjuk. Mesélek neki Daniról. Horvátországban ismerkedtünk meg, ő a haverjaival én pedig a szüleimmel nyaraltam. Még mielőtt messze menő következtetéseket vonnátok le: nincs összefüggés az időszakos szingli léteim és a szülőkkel való szimbiózis között. Bár ha jobban belegondolok, akkor is épp egy ártalmas emlékű kapcsolat romjain csücsültem. A pasi, akivel egy időre összehozott a rossz sorsom, egy tetűládának, és nem utolsó sorban baromira házasnak bizonyult. Mivel egy közeli vidéki városban lakott, csak két hónap után lett világos számomra mi is a felállás. Voltak persze jelek, amikről valahogy nem sikerült tudomást vennem, így csak magamnak köszönhetem, hogy át lettem ejtve. Valószínűleg közrejátszott a tetűládával való kapcsolatom negatív tapasztalata, de tény, hogy Dani elég sokáig küzdött, míg megadtam magam, amit aztán egy percig sem bántam, mert jó kis páros voltunk. Egy darabig.

Tibivel igazán jót lelkizek, bár másnap némi lelkiismeret furdalásom van, hogy az esténk gyakorlatilag csak rólam szólt. Legalábbis ameddig emlékszem, mert iszonyat fejfájásom van, ami, mint tudjuk, a mértéktelen alkoholfogyasztás velejárója.

Az este záróakkordját teljes homály fedi, például fogalmam sincs, hogy került a hennatetoválás az alkaromra, miszerint: „Imádlak Tequila Tibi!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.